2016. február 28., vasárnap

Én vagyok!

Sziasztok! Hát elég régen írtam már bejegyzést, és nagyon röstellem a dolgot. Biztosítalak titeket, hogy még mindig szeretlek, kedves, hű, olvasóm. Ebben a bejegyzésben, csak általános dolgokat szeretnék közölni veletek. Szóval, kezdem is.

Mint minden diáknak, nekem is a suliban töltött idő teszi ki a legnagyobb százalékot. Ebben az évben sokkal kevesebb szabadidőm van, mivel tényleg keményen elkezdtem tanulni, ami eddig nem volt rólam elmondható és tényleg látom, hogy javul a tanulmányi átlagom. Vannak jobb napok, amikor hasznosítani tudom a tudást, amit megtanultam, és van, amikor bosszankodom, és a hajamat tépem, mondjuk a kémia&fizika tanárnál, amikor elmondja, hogy milyen fogalmak lesznek a cetliben, és valami egészen mást kér. (Az túl könnyű lenne, ha ugyan azt adná, amit megbeszéltünk.) Mondjuk, a cetlik nagy részét a kedves osztálytársaknak köszönhetem, mivel sosem fogják be a szájukat, de amikor felkérdezi, valamelyik 20 méteres, rózsaszín körmű cicababát, aki azt sem tudja, hol van, akkor természetesen meg sem szólal. Az agya akkora, hogy a gondolkodás nála annyiban kimerül, hogy délután megy a körmöshöz és, hogy milyen színű legyen. Na meg azok a nagy problémák, amikor panaszkodott a festet szőke drága osztálytársnőm, hogy jaj Budapestre kellett felmenniük, hogy megtalálják a tökéletes táskát. Ilyenkor mindig olyan féltékeny vagyok, csak nem arra, amire ők gondolnak. Komolyan, ha csak ennyi problémám lenne az életben, olyan boldog lennék érte. Persze nem csak gazdag cérnavékony lányok járnak az osztályomba, bár a 45%-át ők teszik ki, még ott vannak a beképzelt fiúk is, de vannak normális emberek is az osztályban úgy a 6%-a. De nem panaszkodom, lehetne rosszabb is.

Ebben az évben a legnagyobb kihívást az új nyelv okozza. Az olasz. Valójában, nem a nyelv, ami nem megy, hanem a tanárral nem pendülünk egy húron. A csoport nagy része vagy is igazából csak kb. két ember kedveli azt a tanárt, szóval szinte mindenki fél tőle/utálja is. Valami kegyetlen amúgy az a tanár, és amikor néha elmarad, az óránk mindenki eljárja a High School musical táncot, tudjátok, ami akkor van, amikor elkezdődik a nyári szünet. Nekünk, az egy kisebb nyári szünet. Egyedül egy jó dolog van abban az órában a telefonos kéktáskás csávó (ahogy az osztálytársam hívja) nagyon helyes fiú, és velem ellentétben B-s, míg én C-s vagyok, szóval csak az olasz csoportban vagyok vele, meg a haladó angolon. Szóval ez a két közös óránk van.

Szerdán, tanulmányi kirándulásra megyünk, ahol megnézzük a NASA kiállítást. Egész hétvégén annyira fel voltam pörögve. Már nem tudok mit csinálni. Kitakarítottam a szobámban, megtanultam mindent, ami hétfőre és keddre kell, hogy szerdán csak is szórakoznom kelljen. Nagyon régen nem kapcsolódtam ki rendesen, így nagyon jó ötletnek tartom, hogy egy iskolai napot Budapesten tölthetek. És ami még fontosabb StarbucksJ. Imádom azt a boltot.
Ami jó dolog, hogy találtam magamnak, egy újabb koreai drámát. Azok aztán nagyon tudják, hogyan csináljanak olyan jó drámákat. Kiakasztóak, még is annyira szeretem őket.

Szóval, ennyi lenne. Ígérem, hogy legközelebb értelmesebb témával rukkolok elő. De egyenlőre csak kitartást kívánok nektek, és remélem, hogy szép napotok van! Köszönöm, hogy elolvastad a kis firkámat. J

2 megjegyzés:

  1. A Cold-Cold c. fanfictionodat el sem kezded? :c pedig én vártam kivancsi voltam hogy milyen lesz...:'(

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A történetet nem tudom elkezdeni amíg meg nem oldódnak problémák a történettel kapcsolatban, szóval nem ígérhetek dátumot, de szeretném majd azt a történetet elkezdeni. Sajnos csak ennyit tudok mondani.
      xx ölel, Helena Z. B.

      Törlés