2015. november 30., hétfő

Mit is művelek a hétköznapjaimon?

Suli Rutin
Avagy én, mit is művelek a hétköznapjaimon. Az iskola már régen megkezdődött, beköszöntött a hideg, és hál’ istennek egy újabb témazárós hétbe csöppentem. A nagy kapkodás közepette, leültem egy kicsit írni, szóval arra gondoltam megosztom veletek, az életem unalmas rutinját. Szóval lássunk is neki.
…………………………………………………………………………
A legtöbbször 5:30-kor szoktam kinyomni a telefonom ébresztőjét, ezzel elhallgattatva a zenebonát. Csak akkor kelek ilyenkor ha nulladik órával kezdek, ami általában olasz vagy angol szokott lenni. Ilyen napokba tartozik: hétfő, szerda, csütörtök és péntek. A kimaradt kedd és szerda egy olyan nap, amikor első órától kezdek és mindkét nap 8-9 órám van. A hétfők csak az olasz miatt húzósak általában, és a csütörtökök, amik a sírba tudnának kergetni, hiszen minden „szeretett” tantárgyam felsorakozik egymás után, földrajz, kémia, olasz, fizika, tesi, matek. Csupa olyan dolgok, amiben béna vagyok. Persze még vannak azon a napon kedvelt tantárgyak is, mint az irodalom. (Bár az utóbbi időben az a tudásom is kicsit lehanyatlott.)

Szóval visszatérve az elejére, miután felkeltem az ágyból, rendszerint magamra kapom a barackvirág színű puha köntösömet és elbotorkálok a konyhába, ahol iszok egy kávét, úgy 10 percig. Miután egy jó ideje le van, vágatva a hajam vállmagasságig nem kell, annyit bajlódom a tükör előtt, mint korábban. Mostanában csak vasalni szoktam, de persze sosem sikerül teljesen egyenesre, valahol mindig begöndörödik és frufrumnál lehetetlenség is, hogy egyenes legyen. Sminket nem szoktam hordani, csak egy szempillaspirállal megerősíteni a pilláimat, hogy látszódjanak (hiszen eredetileg szőke). A legtöbb idő a ruha kiválasztásával megy el, mint a legtöbb embernek. Persze praktikus lenne, ha este kiválasztanám, de a lustaság mindig megállít ebben, így marad a reggeli órákra. Akkor pedig az a baj, hogy morcos vagyok és semmit sincs kedvem felvenni. Aki ismer, az pedig tudja, hogy a ruhatáram nagy része fekete ruhákból áll, szóval hamar ki lehet szúrni az utcáról. Általában ilyenkor, miután felöltőztem már késésben vagyok, szóval extra gyorsan kell felhúznom a bokacsizmám. Mindig eszembe jut valami amit, még meg kell keresnem, legyen akár az a kulcsom vagy a bérletem. Még a fülessel is bajlódni szoktam, de ha a barátnőmmel megyek reggel akkor nyilvánvalóan nincs rá szükségem. De ugyan ott vagyok időben, mivel ő is annyira szeret késni, mint jómagam. És ha ez a kettő összeadódik, na, akkor már csak a futás menthet meg minket.
A 4-es busszal megyek egy darabig, de aztán le kell szállnom a börtön előtt, hogy átszálljak egy másik járműre, ami elvisz a sulihoz. Hatalmas iskolában tanulok, hiszen általános iskola és gimnázium is egyben, hamar fel lehet ismerni a koptatott barna falairól és hatalmas betűkkel ki van írva a teljes neve az intézménynek.

Nem rendelkezem túl sok baráttal, de azért van egy kettő, akivel töltöm a szabadidőmet, vagy a szüneteket, sosem voltam a társaságkedvelő ember és mindig is antiszociális voltam. És volt egy különleges érzékem, hogy megtaláljam az ugyanilyen embereket. Az osztályomban 39-en tanulunk, de nincs gond a létszámmal, hiszen a legtöbb dologban bontva vagyunk. Szeretném azt mondani, hogy van ott egy helyes, kedves és elérhető srác, aki szintúgy érdeklődik irántam, kanyarítanék egy Nora – Folt sztorit, (Csitt-Csitt) de sajnos nem lenne igaz. (Bár nem mondom, hogy nem örülnék neki, ha így lenne.) Teljesen unalmas és hétköznapi vagyok, akárcsak a legtöbb ember körülöttem.

Miután a suli tejesen leszívta az agyam hazabuszozok, hogy otthon is tanulhassak a következő cetlikre és szódolgozatokra és egész úton hazafelé azon gondolkodom, hogy nincs kedvem tanulni. Ha lelkiismeretesen leülök tanulni akár csak egy tantárgyat is nagyon késő este végzek vele és már nincs időm a többi tantárgyra, ami elszomorító és kiábrándító. Ezeket követően felnyitom a laptopom tetejét és képeket nézegetek, vagy olvasok egy kicsit. Mellesleg, most elkezdtem olvasni egy nagyon jó Zayn Fanfic-et, aminek kicsit szürke ötven árnyalata beütése van, de egyáltalán nem rossz, mint gondoltam elsőre. 

2015. november 14., szombat

Segítség a blogolásban

Hogyan csinálj jegyzetet a fejezetedhez?
Bizonyára jártál már úgy, hogy a suliban ülve, vagy otthon ebéd közben eszedbe jutott valami fantasztikus ötlet a történeted folytatásához, de jelenleg nincs kedved megírni, vagy nincs elég időd rá. Esetleg már dolgok gátolnak meg benne. Én is szoktam így járni, és ilyenkor nekem a jegyzetek segítenek. Nálam a leggyakoribb, hogy eszembe jutott valami jó, de lusta vagyok legépelni és megformázni a szövegemet. És az én memóriámmal biztosan elfelejteném, ekkor alkalmazom, azt, hogy jegyzetet írok egy-egy fejezethez, amiből később meg tudom írni.  
Most megosztom veletek én, hogyan építem fel a jegyzetemet. Nem vagy köteles betartani őket, és nem kell alkalmaznod, ha neked nem, válik be. (!)

1)                  Szereplők
Ezt felsorolás szerűen elég, ha megteszed a legelején, hiszen később nem feltétlenül fogsz emlékezni, a főszereplőiden kívül ki volt még benne, de el is hanyagolható ez a rész, ha nem érzed szükségét.
Pl.
Szereplők: Cole Ramsey, Oliver Part, a tűzoltó csapat többi (5) tagja, Elena Gaber.

2)                  Érzékszerveinkkel felfogható dolgok, érzések
Ez abban segít neked a későbbiekben, hogy felidézd, hogyan gondoltad el a helyszínt, a külsőségeket, az illatokat, hangokat, formákat. És a főszereplőd érzései, mit érzett itt, mit gondolt. Segít, hogy jobban átérezhesd a helyzetet, amit alkottál, ettől lesz élvezhető az írásod. Ezt is felsorolás szerűen, csak írd le, amit gondolsz.
Pl.
Érzékszerveinkkel felfogható: riasztás, lábak dobogása, sziréna, város zajai, füst, meleg, lángok, szürke.
(Belső) érzések: izgatottság, fájdalom, megbántottság, nehézlégzés, gyors szívverés, figyelem, adrenalin, félelem, csapatszellem.

3)                  Cselekményszál
Ezt is csak címszavasan, ide azt kell írnod, hogy mit találtál ki, mint cselekményt. Mit fognak csinálni, mit esznek, hova mennek, stb. Ezekben hozhatsz részre kis megjegyzéseket, mint például, hogy beszélgetnek, és lábjegyzetben odateszed, hogy kivel teszi. Veszekednek vagy sem. Ide részletesebben kell egy kicsit. De csak annyit írj, amivel segíted magad. Amire tudod, hogy emlékezni fogsz felesleges leírnod, ne pazarolj rá időt.
Pl.
Cselekményszál: bevásároló listaírás, hirtelen riasztás, száguldozás, égő épületoltás, utolsó bevetés, kórházlátogatás, kínos beszélgetés (Oliver-rel), búcsú, megismerjük a legjobb barátnőjét: Elena-t, gondolatok: új munkahelytől való félelem.

4)                  Egyéb megjegyzések
Ide kerülnek azon az információk, amik még fontosak, de egyik pontba sem tudtad besorolni őket. Vagy később jutottak eszedbe, és a talán kategóriába sorolod. Ami azt jelenti, hogy lehet, valahova beilleszted a történetbe.
Pl.
Egyéb: antidepresszáns gyógyszert szed, a szülei meghaltak egy tűzbalesetben, nagyanyjával él együtt és férjével, nem szereti a gombát, panellakásban él (5. emelet 21-es ajtó).

Mivel ez egy gyors jegyzet, hiszen azért írod ezt, mert nincs sok kedved hozzá, vagy éppen nem érsz rá valami miatt. Szerintem ez a négy pont tökéletesen összefoglalja, amit kell, és kevés időt vesz igénybe. Bármikor megcsinálhatod, akár papírra, vagy elektronikus úton feljegyezhető attól függően melyiket preferálod.


Köszönöm a 15 feliratozónak, hogy érdemesnek találta a blogomat a követésre. Nagyon boldog vagyok, hogy van, aki olvas engem! A jegyzetek, amiket példaképpen írtam azokat kérlek, ne használd fel, hiszen az a saját történetemhez készült. Kívánom, hogy legyen szép napotok! És jó időtöltést az interneten! xx ölel, Helena Z. B.

2015. november 9., hétfő

Egy túlterhelt tini naplója (Part 2)

Milyen a gimi? – kérdezi anya

A
mikor nyolcadikos voltam, elég sok mindent gondoltam a gimnáziumi éveimbe, de sajnos eléggé hamar rá kellett jönnöm, téveszméim voltak, egy olyan világban ringattam magam, mintha csak egy blogot írnék. Bár felnőttebbnek érzed magad, dagad a melled a büszkeségtől, hogy bekerültél egy erős gimnáziumba és a tanárok nagy része magázódik, ami kicsit olyan amerikai stílusúvá teszi ezt az egészet. Még sem akkora durranás, mint gondoltam. Lehet, hogy egyedül vagyok így ezzel, talán túl sok elvárásom és kívánságom volt valami újhoz. Bár tényleg új fejezet nyílt meg az életemben, még sem történik benne semmi. Magamban az értéktelen üres lapokat olvasom amiket „megtöltöttem” az eddigi Gimis történeteimmel, bár akárhogy nézem elég vérszegény. Ha kiadnám ezt a könyvet, még én magam sem venném meg.

A
z órarendem tömve van tanórákkal, és a legtöbb alkalommal hét és nyolc van belőlük valamint, még egy kilenc órával is „dicsekedhetek” csütörtökönként. A kedd és szerda kivételével pedig mindig nulladikban kezdek.
Szokásomhoz híven 40 perccel az indulás előtt felkelek, mert számomra az elkészülés ennyi időt vesz igénybe. Utána pedig csatlakozom a hering partihoz a buszon. Kevés létszámú baráttal rendelkezem, mind az életben és mind az új iskolámban, de ezzel nincs is gond. Ami kicsit újnak számít, hogy pár fiú barátot is szereztem. Ennek pedig örülök, hiszen nagyon jó érzés, amikor nevetve kis csoportban vergődünk a buszmegállóban és beszélgetünk.
A tanulás nagyon stresszes és kemény, de azt hiszem már eléggé hozzá tudtam szokni, és sokkal jobban megy, elégedetten görbülnek a jegyeim. (Bár a matek és a fizika kivétel, ezek még mindig nagyon gyengék)

Mindig is szerettem volna egy olyan nagy társaság része lenni, ahol végre jól érezhetem magam, akikkel együtt lóghatok és beszélhetek. Olyanokkal, akik nem az iskolámba járnak vagy nem ismerősöm. Egy teljesen új ismeretségi körnek akartam a részese lenni, de álmodik a nyomor lévén semmi sem alakult ebből a kívánságból.

Azt szokták mondani, hogy a Gimis barátaid életre szólnak, és akkor szerzed a legtöbb tapasztalatot az élettel kapcsolatban, de egyelőre nekem ez hiányzik. Számomra az általános iskola sokkal összetartóbb közösség volt, nem volt ekkora rohanás, talán még több dolgot néztek el nekünk, több időnk volt magunkra, és több figyelmet is kaptunk és nem volt rajtunk ekkora nyomás.

Most azt gondolom a Gimnáziumról, hogy ez egy kiút a Disney Land-ből, ahol arcon csap a valóság. Nem azt mondom, hogy ez feltétlenül rossz, vagy, hogy a Gimnázium csak rossz emlékekkel kecsegtet, itt csak azt szeretném megfogalmazni, hogy mennyire más. Felelősséget adnak neked, felnőttebben kezelnek, szinte egy külön világ nyílik, meg előtted miután kilépsz örökre a biztonságot nyújtó általánosból. És ahogy szokták mondani a régi emlékeid megszépülnek. Az idegesítő osztálytársaid hiányozni kezdenek, még a legjelentéktelenebb fogyatékos is hiányzik a nem normális osztályodból. Szerencsére viszonylag jó közösséget kaptam ki, így nem rossz velük dolgozni, ezért pedig hálás vagyok. Van egy jó osztályfőnököm is, sok jó tanárom is van, aki segít egyengetni az utamat.
Még hosszú négy évem lesz, és időközben változhat a véleményem, de egyelőre ezt tudom felmutatni, ennyim van. Eléggé kétélűre sikerült ez a bejegyzés, de azért remélem megértettétek, miről is szövegeltem nem tudom, hány soron keresztül.

Na meg persze ezeket a gondolatokat nem osztottam meg anyámmal és annyival körülírtam mindent, hogy jó. Milyen a gimnázium? Jó. (Fél igazság szaga van)


Mostanában nem szoktam írni fülszövegeket a bejegyzésekhez, szóval most hangot adnék pár köszöntő gondolatnak. Először is nagyon köszönöm, hogy 14 feliratkozóval büszkélkedhetek, egyáltalán nincs okom panaszra, hiszen sok mindenes oldal van a világhálón manapság, így nagyon boldog vagyok, hogy vagyunk egy páran. Nagyon köszönöm a töretlen figyelmet srácok!

2015. november 7., szombat

Top 5 kedvenc One Direction fanfiction

Secret which changed my life
#1
Az első helyezett egy Zayn Malik fanfiction. Egy sablonosnak mondható kezdet, hiszen a lány megtudja, hogy Liam elveszett testvére és így lesz köze a One Direction fiúihoz. Zayn az elején nem kedveli és állandóan keresi a lányban a hibát, de végül egymásba gabalyodnak. Mindezt titokban, erre is utal a cím.

Megfordulhat az ember fejében, akkor mit keres ez a blog az első helyen? Hát azért, mert nagyon jól kihasználta az író ezt az alapötletet, és kerekített belőle valami fantasztikusat. Nagyon részletesen írja le Stella érzelmeit, Liam és Zayn iránt, akik főképpen betöltik a központi szerepet. Olyan nyomot hagy benned olvasás után, hogy évekig benned él az élmény. Megérted, szinte tapinthatod, mennyire egymásba szeretnek Zayn-nel, mennyire közel kerül Liam-hez, majd a titkolózások folytán miképpen fordulnak meg az érzelmeik. 

Túl jó megjátszás
#2
Ez egy Harry Styles fanfiction. Nagyon híres, még mindig nem csengett le a története. Az írónőt nagyon sokan követték ezen, a következő és az előző blogjainál is, és nem véletlenül. Hiszen nagyon szépen fogalmazott, jó részeket írt és nagyon kedves és büszke tagja volt a Blogger közösségnek. (Sajnos ő már nincs velünk, feladta ezt a fajta életmódot).
Ez a történet egy testkép zavaros lányról szól, aki iskola évei óta bele van zúgva Harry-be, akit még a híressé válása előtt is ismert. Bár Harry erről nem tud. Később Belen is híres énekes lesz, majd egy jótékonysági munka alkalmával együtt kell dolgozniuk.

Ez egy tökéletes történet arra, hogy felnyissa a szemed úgy tökéletes az alakod, ahogyan van. A barna szépség eljut, a mélypontig ahol választania kell az élet és a halál között. És az életet választja. Mindezt Harry-nek köszönheti, hiszen bíztatta, hogy gyönyörű és mindig megóvta, féltette és szerette Elst. Egy csodálatos történet fantasztikus tartalommal.

Perfect
#3
Liam Payne fanfiction következik.
Bár annyira nem vagyok oda a maffiás és karteles blogokért, ezt még is a top 5 kedvenceim közé sorolom, büszkén.

A főszereplőnk apja egy drogkereskedéssel foglalkozó banda feje, akit majd birtoklásért lesittelnek. Így Larissa egy apja által kiválasztott személyhez kerül, akinek az apja szintén benne van a bizniszben és ennek a fia, akihez kerül, az lesz Liam. Bár Liam-nek akkor van barátnője, még is alakul majd közöttük valami, és amikor történik egy döntő dolog kénytelenek beismeri egymáshoz szögezték egymást. A szőke lány csak normális életet akart élni, de valahogy másképp alakult neki.

Behing the Spotlight
#4
Louis Tomlinson fanfiction.
Annyi szépséghibája van ennek a történetnek, amiért talán még is kivehető lenne a felsoroltak közül, hogy túl sok a szenvedés benne.

De amiért még is itt szerepel a negyedik helyen, az az elhanyagolható tény, hogy még is imádom. A lány is egy lelki sérült az apja miatt, és Louis is teljesen romokban hever ez idő tájt. Liam kéri Avery segítségét, hogy húzza ki Louis-t a szarból, de eközben az ő sebei is felszakadnak. Louis mindenkit el akar taszítani, míg a főhősünk, majd később Louis miatt szenved, még is szeretik egymást és egyre jobban rájönnek, hogy ők összetartoznak. Ez pedig a lehető legszívfacsaróbb módon. Még is zseniális történet. Stabilan megállja a helyét a listámban.

About a girl
#5
Ismét egy Zayn Malik fanfiction. ( Most így rájöttem, hogy egy Zayn fanfic-kel indítottam, és zárok is szóval szuper vagyok)
Bár az utolsó a listában, teljesen a kedvencek közé sorolhatom.
A lány egy teljesen vagány kiscsaj, aki nincs oda a szerelemért. A történet nincs tele cukormázzal, inkább cigi füsttel és gördeszkával.

Megismerjük a múltját, hogyan került a lány egy rossz társaságba, és megismerjük Zayn-t is, aki nagyon buzgón próbál a barátja lenni. Később Mirella beleszeret a farmerdzsekis srácba, de a fiú megijed az érzéseitől. Ekkor a főszereplőnk mással kezd járni és bonyolódnak a dolgok, de végül egymásra találnak. És ami a legszokatlanabb, de a legérdekesebb is az az epilógus, ami szintén megjeleníti nem minden happy end