2015. július 11., szombat

Hovatartozási besorolás

Régebb óta, írogatok cikkeket, amiket eddig nem volt, hol publikálnom, esetlen gondolatok épp akkor történet megfogalmazódott kérdések. Ezt az egyik nemzeti ünnep után írtam és eljött az idő, hogy megmutathatom nektek is. 

„Tudom, hogy itt születtem, de nem érzem magam idevalósinak” Ezzel a gondolattal indítanék, és szeretném megmagyarázni mit is jelent ez a gondolatom. Történelem órán felmerült bennem újra ez a dolog, amit már évek óta érzek. A történelem tanár megdorgálta az osztályt, vagyis inkább csak a fiúknak szólt, hogy a nemzeti himnuszt nem csak nem énekelték, de nevettek is azokon a tanárokon, akik pedig igen. Idézem: „Tisztelnünk kell a hazánkat és azt, amit jelképez, legyünk büszkék arra, hogy magyarok vagyunk.”
Félre értés ne essék, azzal teljesen egyetértek, hogy tiszteletlenség volt és én bár nem énekeltem, de nem is nevettem ki senkit sem érte. Csak felmerült bennem, mint oly sokszor nem igazán vagyok olyan büszke arra, hogy magyar vagyok, mint állítólag kellene. Számomra meglepetés, amikor valaki olyan nagy ragaszkodásról tanúskodva beszél Magyarországról, mint például a történelem tanárom. Nem szeretem a magyar kultúrát, a magyar zenét, néptáncot és különösebben szinte nincs semmilyen olyan dolog számomra, amire azt mondanám, na, igen erre büszke vagyok. Bár egyvalamit nagyon szeretek az pedig a nyelv maga, a választékos beszédet és a gyönyörű fogalmazásokat, ez egy kivétel.
Na, de felmerülhet a kérdés, ha nem szeretem Magyarországot, akkor még is milyen nemzetiségű szeretnék lenni? Azt hiszem, a fenti kép megadja a választ.
Az angol kultúra és minden egyes része nagyon érdekel, és a kedvenc városom tagadhatatlanul London. Sokszor gondolom magamban „Jaj mit nem adnék, ha Londonban (angolnak) születtem volna.” Gyönyörű város egy szintén nagyon szép nyelvvel. Sajnos vannak, akik nem támogatnak nagyon, azért amiért nem szeretem eléggé a szülőhazám. Főleg a nagyinak nem tetszik az ötlet, hogy kiköltözzek Londonba. De egyszerűen nem akarom/nem tudom elképzelni, hogy egész életemet itt Magyarországon töltsem el. Egyszerűen másfelé húz a szívem. Nem tudnám annyira konkrétan meghatározni mi az, ami annyira nem tetszik itt és mitől más London vagy Anglia, de így érzem. Valami megfoghatatlan báj van benne. A borongós idő, az esőzések és az udvarias angolok, na meg persze a fanyar angol humor, a látványosságok, még egy cipőbolt is más lenne számomra, mint idehaza. Na meg a híres Starbucks, ami eddig még csak Budapesten található itt M.o.-on. Erről jut eszembe a híres Nando’s Niall Horan kedvenc kajáldája. És mindenképpen elsőként beszabadulnék egy zeneboltba azután pedig a legközelebbi könyvesboltba. (Nem is én lennék.)
  • Te mit gondolsz erről?
  • Van esetleg kedvenc városod/nemzetiséged?
xx ölel, Helena Z. B.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése