2015. december 29., kedd

Mivel üsd el az időt hajnalok hajnalán, amikor nem tudsz aludni?

Lehet, hogy ismered azt az érzést, amikor már éjfél elmúlt és te csak bámulod a plafont és számolod a bárányokat, teljesen az unalom mélységes bugyraiba süllyedsz, és nem csinálhatsz semmi szórakoztatót, mert a szüleid már alszanak, és ha felvered, őket kinyírnak. Ha ez még nem lenne elég a wifi-t is elzárták. Sajnos én nagyon sokat járok így, és sorstársaimmal szeretném megosztani mivel, töltse ki az időt.
***
Persze az alvás egy jó dolog, kipihened magad a nap fáradalma után, kikapcsol és az agyad is tud egy picit pihenni. Ha teheted, válaszd ezt a tevékenységet. (Bár személy szerint én időpocsékolásnak tartom, annyi mindent tudnék csinálni, de szükséges a feltöltődéshez.) Ha alszol, akkor másnap nem leszel nyűgös, sőt jobb kedvre derít. És nem fogsz ásítgatni egész nap. Szóval egy kis kitérővel, de jönnek a tippjeim.

1) Olvass.
Nem tudom, ki hogyan áll az olvasással. De én és a könyveim hatalmas spanok vagyunk és állandóan együttlógunk. Viccet félretéve, az olvasással, okosodsz, szórakozol, és nem unalmasan töltöd az idődet, hanem hasznosan! Ilyenkor itt jönnek a bonyodalmak, hogy ha a szüleid kijönnek a vécére vagy a konyhába vagy bármiért, akkor bejönnek a szobádba és leordítják a fejed mi az, hogy még nem alszol? Erre csak két tippet tudok adni, az első, hogy éjjeli lámpát használsz és az nem ad olyan sok fényt, ők nem látnak be és te tudsz nyugodtan olvasni, vagy ha erősebb lámpád van, csak kapcsold le, amikor hallod, hogy kijönnek a szobából, hidd el, olyan kómások lesznek, hogy nem feltételül érdekli őket a volt fény nincs fény, hiszen már akkor nem látnak fényt nem igaz? (*gonosz kacagás*) Ó, és a másik lehetőség, hogy valamilyen anyaggal, törölközővel vagy mással letakarod az ajtót és semmilyen fény nem jut ki a szobádból.

2) Alkoss.
Ehhez sem kell erős fény, akár rajzolsz akár írsz. Ha hasonlítasz rám, akkor este jutnak a legjobb ötletek az eszedbe. Ilyenkor hangulatos írni, rajzolni, festeni. És nem hangos tevékenység így nyugodtan csinálhatod hajnali háromig is. Én személy szerint ilyenkor szoktam rendet rakni a szobámban, az sem hangos tevékenység és számomra megnyugtató, (imádok takarítani) és közben fülhallgatóval hallgatok zenét, tátogok a dalra és pakolászok, hát nem fantasztikus? És a szüleim eközben az igazak álmát alusszák. És a hajnali kettő a kedvenc órám a dalszövegírásra. (Vagy írj naplót, csinálj meg érdekes DIY ötleteket)

3) Tv.
Most arra gondolhatsz, hogy ez hülyeség, egyből meghallanák a zajt. De ez tévhit. Este nem kell hangosra venni a tv-t elég három rubrika is, nincs az az alapzaj, mint napközben és így kis hangerővel is hallod a műsort. És ha hangosnak is érzed ez megtévesztő, hiszen kintről, távolabb nem ugyan úgy hallatszik. Ezt ki kell tapasztalni mekkora hangerővel nem, hallatszik ki a szobából. És a tv mindig elérhető! Nem kell hozzá wifi, a szüleid nem tudják elvenni tőled.

4) Tervezz.
Tervezd meg, mit csinálsz holnap. Írd le és színezd ki, tedd érdekessé. Szedd, pontokba mit kell elintézned, mit akarsz megcsinálni, írd fel azt, amit tudod, hogy holnapra biztosan elfelejtesz. Akár az is elég, ha fejben teszed meg ezeket, az is segít egy kicsit, hogy kikapcsolj, hiszen így már nyugodtabban alhatsz, hogy holnapra felírtad a feladataidat.

5) Képzelj.
Az egyik kedvenc tevékenységem, este, hogy gondolkodom, álmodozom. Elképzelem, hogy éppen egy interview-n vagyok. Vagy egy fellépésen. Elképzelem milyen lesz a híres életem, majd ha végre elég idős leszek hozzá és elég felszerelésem, hogy cover-öket csináljak. Vagy elképzelem, hogy álmaim pasijával randizok, mondjuk Zayn-nel. (xD) Szép álom. Vagy megépítem a tökéletes álomházam. Annyira belemerülök a végére, hogy nem is emlékszem mikor aludtam el. És ez a jó benne. 

2015. december 25., péntek

Christian Collins

Mint a címből láthatjátok, most egy személyt szeretnék kiemelni nektek, akinek a létezéséről a napokban szereztem tudomást, de azonnal belopta magát a szívembe. Kurt cover-jeit néztem, amikor találkoztam ezzel a sráccal, aki duettet énekelt egy lánnyal karöltve. Oldalt kihozta a csatornáját, így mit veszíthetek? alapon rákattintottam és elkezdtem nézni a videóit. Megnéztem pár videót, amin énekel, volt, ami tetszett volt, ami kevésbé, de mikor legörgettem és más videókat is megnéztem egyszerűen megszerettem ezt a kanadai srácot. Elsőként a gyönyörű szeme nyűgözött le, majd a jelleme. Annyira életvidám és arra bíztat mindenkit, hogy figyelj az élet csodás oldalára és mosolyogj sokat. Eddig sosem foglalkoztam különösebben a mosolygással, de ő valahogy a megszállottjává tett. Imádom nézni, ahogy mosolyog és ez engem is mosolygásra késztet. Ez a fiú Christian Collins.
A mosoly a legszebb smink, amit egy lány viselhet és a mosoly az, ami a leghelyesebbé tehet egy srácot. Mindig mosolyogj sokat, hiszen nem tudhatod, ki figyel, és lehet valaki abba a mosolyba fog beleszeretni. Igazam van Chris? 










2015. december 24., csütörtök

Happy Holidays

December 24. Tehát Boldog Karácsonyt! Én már túl vagyok a karácsonyi ünneplésen, ami kicsit rövidre sikeredett, de nincs mit tenni. Sajnos anyának be kellett mennie dolgozni, így hiányosan töltjük a mai estét. Megvolt az ajándékozás az ünnepi vacsora, a karácsonyfa díszítés és a hasonló tradíciók. És az ünnepi takarítás is délelőttre maradt, (ami személy szerint a kedvenc időtöltésem). 

Még utoljára szeretnék kellemes ünnepeket kívánni nektek és megosztanám veletek a kedvenc srácom videóját. :)

2015. december 11., péntek

Boy Tag
1)Mit nézel meg elsőként egy fiúban? (külsőleg)
Amit egy fiúban külsőleg elsőnek megnézek a szeme, amibe nézek, amikor beszélünk, vagy a keze. Imádom a pasiknál a barna szemeket, és a hosszú vékony ujjakat: eres kezekkel. Szóval szemek és kezek.

2)Mi a legcukibb dolog, amit valaha láttál, hogy egy fiú csinált?
Amikor nevet, összefutnak a nevetőráncok a szája sarkában és a szeme környékénél és úgy mosolyog, mint egy jóllakott óvodás. Az annyira édes. Vagy amikor piszkálják a kezüket, forgatják a pecsétgyűrűt, összeérintik az ujjbegyeiket. Ezt akkor szoktam látni, ha unatkoznak, vagy zavarban vannak.

3)Mi az az öt tulajdonság, amit szeretnél egy férfiban?
1. Kedvesség/udvariasság, 2. legyen magabiztos, de ne legyen akkora egója, mint egy ház, 3. csendes/nyugodt természetű 4. ne legyenek dühkezelési problémái (a családban így is elég elmebeteg van) 5. és talán a legfontosabb, hogy szeressen engem. [Ha valaki ismer, egy ilyet az kérem, jelezze xD]

4)Hogyan mutatnád be a szüleidnek az első párkapcsolatod?
Szerintem anya először röhögne rajtam és azt hinné, viccelek, de amikor látná, a komoly fejemet lefordulna a székről és félrenyelné a málnaszörpöt. Átszól a konyhából apának, aki éppen a gép előtt ül és elmondja a véleményét miszerint „hozom a puskát a garázsból”. Nagyanyám pedig elkezdene kioktatni a házasság előtti szexről vagy valami hasonló olyan témáról, amit nem vele szeretnék megvitatni. Így inkább a legjobb választás számomra az lenne, hogy sehogy. Isten ments, szegény gyerek sírva rohanna haza tőlünk.

5)Mitől félsz a legjobban, egy párkapcsolatban?
Talán, attól, hogy ő nem fog annyira szeretni, mint ahogy én megszerettem őt. Vagy ő túlkötődő lesz, és én nem tudok úgy viszonyulni hozzá. Meg maga az első csók, meg ezek a hasonló kínos dolgok, amiket, azt se tudom, hogyan kell. 

2015. december 1., kedd

question Tag

question Tag
Rossz szokás, amit el akarok hagyni:
A legrosszabb szokásom az, hogy rágom a számat, ha ideges vagyok, és olykor elég durva sebeket tudok okozni a belsőajkamban, nagyon kellemetlen, mert nagyon fáj, ha eszek vagy iszok. Sokan kicsit furán néznek rám, hogy képes vagyok ennyire idegesnek lenni, ami engem is zavar.

Egy új nyelv, amit meg akarok tanulni:
Olasz. Az angol mellett idén kezdtem el tanulni a kezdő olaszt, ami elég kemény dió az angol után. Bonyolult a kiejtés, és a nyelvtana eléggé tanulós, az igeragozás pedig egyszerűen borzalmas. Pedig egyre valószínűbb, hogy alapfokú nyelvvizsgát kell tennem belőle a jövőben, ami kicsit megrémiszt. Nagyon szép nyelv, és a földrajzi adottságai Olaszországnak, az is vonzó, szóval nem bántam meg, hogy ezt választottam.

Egy ember, akitől többet akarok:
Hát… ami azt illeti, a közelemben lévő személyek egyikéről sem tudnám elmondani, hogy komolyabban felkeltette az érdeklődésemet. De ha nagy vonalakban beszélek, akkor Zayn Malik lenne az illető. Sajnos ez csak egy vágyálom, hiszen azt sem tudja, hogy létezem.
Még ha nem is kaphatom meg őt, mindenképpen találkozni akarok vele, hogy megöleljem és beszéljek vele pár szót.

Egy dolog, amit megakarok, tenni:
Leérettségizni. Ez nagyon fontos lenne, de addig még van jó pár évem. Ha közelebbi távlatban gondolkodom, akkor szeretnék naplót vezetni, amit tényleg rendszeresen írok. Elolvastam pár érdekes cikket róla, amitől megjött a kedvem hozzá.

Egy hely ahova el akarok menni:
London. Nem egyszer ecseteltem az internetes világomban, vagy pedig a barátaimnak mennyire szeretem London-t. Nem tudom el mondani kielégítően, miért szeretem annyira. Egyszerűen csak vonzzanak az ottani emberek, látnivalók, illatok, boltok. Minden más, ami ott van, annyira varázslatos hely. És nem mellesleg az időjárása is a kedvemre való, hideg és esős. Imádom a hideget és az esőt, szóval London tökéletes hely számomra. És nem csak el akarok látogatni oda, szeretnék is odaköltözni.
A másik hely, amit viszont tényleg csak látogatás vagy nyaralás céljából szeretnék meglátogatni az Bradford. Kíváncsi vagyok, hol élt a fekete hajú énekes, milyen utcákon járt, hol vett fagyit, vagy hol játszott kiskorában. Annyira érdekesnek találom, és kíváncsivá tesz, milyen volt neki ott felnőni. Miben más, mint az én kis városom.

Egy könyv, amit el akarok olvasni:
Ne bántsátok a feketerigót. Ha jól tudom, külföldön a kötelezőolvasmányok közé sorolják akárcsak az üvöltőszeleket, és nagyon kíváncsi vagyok, milyen lehet. A címe egyből megtetszett és a borító, amivel láttam az is nagyon szép volt.

Egy levél, amit meg akarok írni:
Szeretek formális leveleket írni, olyan régies, mindig a gyönyörű dőlt betűs írás jut róla eszembe és a tinta illata az orromban. Olyan, mintha egy kicsit visszakerülnék a múltba. Szeretnék a közeljövőben írni egy ilyen levelet önmagamnak, amit majd 10 évvel később nyitnék ki.

Egy új étel, amit ki akarok próbálni:
Görög saláta. Még sosem ettem ilyet, pedig annyiszor láttam már. Olyan jól néz ki, és tele van olyan dolgokkal, amiket imádok, mint például az Oliva bogyó, hagyma, feta sajt, cézár saláta, paradicsom és valami furcsa kimondhatatlan nevű öntettel csorgatják le, ami úgy néz ki, mint a tartármártás.

Egy dolog, amiben jobb szeretnék lenni:
Kommunikáció. Nem mintha nem tudnék beszélni, vagy mondatokat összerakni és kiejteni a számon. Ami nem megy, az önmagam kifejezése szavakban. Sokan mondták már nekem, hogy nagyon könnyen elterelődik a figyelmem és belemerülök, a gondolataimba ez által, keveset beszélek. Azért is nem beszélek általában sokat, mert nem tudom, hogyan mondjam el a gondolataimat értelmesen. Hogy más is megérte a jelentését a szavaknak, amiket kiejtek. Néha annyira elvontan gondolkodom, hogy nem jut eszembe olyan szó, ami leírná, amit ki akarnék fejezni. Ez engem nagyon feszélyez és szeretnék ezen változtatni.

2015. november 30., hétfő

Mit is művelek a hétköznapjaimon?

Suli Rutin
Avagy én, mit is művelek a hétköznapjaimon. Az iskola már régen megkezdődött, beköszöntött a hideg, és hál’ istennek egy újabb témazárós hétbe csöppentem. A nagy kapkodás közepette, leültem egy kicsit írni, szóval arra gondoltam megosztom veletek, az életem unalmas rutinját. Szóval lássunk is neki.
…………………………………………………………………………
A legtöbbször 5:30-kor szoktam kinyomni a telefonom ébresztőjét, ezzel elhallgattatva a zenebonát. Csak akkor kelek ilyenkor ha nulladik órával kezdek, ami általában olasz vagy angol szokott lenni. Ilyen napokba tartozik: hétfő, szerda, csütörtök és péntek. A kimaradt kedd és szerda egy olyan nap, amikor első órától kezdek és mindkét nap 8-9 órám van. A hétfők csak az olasz miatt húzósak általában, és a csütörtökök, amik a sírba tudnának kergetni, hiszen minden „szeretett” tantárgyam felsorakozik egymás után, földrajz, kémia, olasz, fizika, tesi, matek. Csupa olyan dolgok, amiben béna vagyok. Persze még vannak azon a napon kedvelt tantárgyak is, mint az irodalom. (Bár az utóbbi időben az a tudásom is kicsit lehanyatlott.)

Szóval visszatérve az elejére, miután felkeltem az ágyból, rendszerint magamra kapom a barackvirág színű puha köntösömet és elbotorkálok a konyhába, ahol iszok egy kávét, úgy 10 percig. Miután egy jó ideje le van, vágatva a hajam vállmagasságig nem kell, annyit bajlódom a tükör előtt, mint korábban. Mostanában csak vasalni szoktam, de persze sosem sikerül teljesen egyenesre, valahol mindig begöndörödik és frufrumnál lehetetlenség is, hogy egyenes legyen. Sminket nem szoktam hordani, csak egy szempillaspirállal megerősíteni a pilláimat, hogy látszódjanak (hiszen eredetileg szőke). A legtöbb idő a ruha kiválasztásával megy el, mint a legtöbb embernek. Persze praktikus lenne, ha este kiválasztanám, de a lustaság mindig megállít ebben, így marad a reggeli órákra. Akkor pedig az a baj, hogy morcos vagyok és semmit sincs kedvem felvenni. Aki ismer, az pedig tudja, hogy a ruhatáram nagy része fekete ruhákból áll, szóval hamar ki lehet szúrni az utcáról. Általában ilyenkor, miután felöltőztem már késésben vagyok, szóval extra gyorsan kell felhúznom a bokacsizmám. Mindig eszembe jut valami amit, még meg kell keresnem, legyen akár az a kulcsom vagy a bérletem. Még a fülessel is bajlódni szoktam, de ha a barátnőmmel megyek reggel akkor nyilvánvalóan nincs rá szükségem. De ugyan ott vagyok időben, mivel ő is annyira szeret késni, mint jómagam. És ha ez a kettő összeadódik, na, akkor már csak a futás menthet meg minket.
A 4-es busszal megyek egy darabig, de aztán le kell szállnom a börtön előtt, hogy átszálljak egy másik járműre, ami elvisz a sulihoz. Hatalmas iskolában tanulok, hiszen általános iskola és gimnázium is egyben, hamar fel lehet ismerni a koptatott barna falairól és hatalmas betűkkel ki van írva a teljes neve az intézménynek.

Nem rendelkezem túl sok baráttal, de azért van egy kettő, akivel töltöm a szabadidőmet, vagy a szüneteket, sosem voltam a társaságkedvelő ember és mindig is antiszociális voltam. És volt egy különleges érzékem, hogy megtaláljam az ugyanilyen embereket. Az osztályomban 39-en tanulunk, de nincs gond a létszámmal, hiszen a legtöbb dologban bontva vagyunk. Szeretném azt mondani, hogy van ott egy helyes, kedves és elérhető srác, aki szintúgy érdeklődik irántam, kanyarítanék egy Nora – Folt sztorit, (Csitt-Csitt) de sajnos nem lenne igaz. (Bár nem mondom, hogy nem örülnék neki, ha így lenne.) Teljesen unalmas és hétköznapi vagyok, akárcsak a legtöbb ember körülöttem.

Miután a suli tejesen leszívta az agyam hazabuszozok, hogy otthon is tanulhassak a következő cetlikre és szódolgozatokra és egész úton hazafelé azon gondolkodom, hogy nincs kedvem tanulni. Ha lelkiismeretesen leülök tanulni akár csak egy tantárgyat is nagyon késő este végzek vele és már nincs időm a többi tantárgyra, ami elszomorító és kiábrándító. Ezeket követően felnyitom a laptopom tetejét és képeket nézegetek, vagy olvasok egy kicsit. Mellesleg, most elkezdtem olvasni egy nagyon jó Zayn Fanfic-et, aminek kicsit szürke ötven árnyalata beütése van, de egyáltalán nem rossz, mint gondoltam elsőre. 

2015. november 14., szombat

Segítség a blogolásban

Hogyan csinálj jegyzetet a fejezetedhez?
Bizonyára jártál már úgy, hogy a suliban ülve, vagy otthon ebéd közben eszedbe jutott valami fantasztikus ötlet a történeted folytatásához, de jelenleg nincs kedved megírni, vagy nincs elég időd rá. Esetleg már dolgok gátolnak meg benne. Én is szoktam így járni, és ilyenkor nekem a jegyzetek segítenek. Nálam a leggyakoribb, hogy eszembe jutott valami jó, de lusta vagyok legépelni és megformázni a szövegemet. És az én memóriámmal biztosan elfelejteném, ekkor alkalmazom, azt, hogy jegyzetet írok egy-egy fejezethez, amiből később meg tudom írni.  
Most megosztom veletek én, hogyan építem fel a jegyzetemet. Nem vagy köteles betartani őket, és nem kell alkalmaznod, ha neked nem, válik be. (!)

1)                  Szereplők
Ezt felsorolás szerűen elég, ha megteszed a legelején, hiszen később nem feltétlenül fogsz emlékezni, a főszereplőiden kívül ki volt még benne, de el is hanyagolható ez a rész, ha nem érzed szükségét.
Pl.
Szereplők: Cole Ramsey, Oliver Part, a tűzoltó csapat többi (5) tagja, Elena Gaber.

2)                  Érzékszerveinkkel felfogható dolgok, érzések
Ez abban segít neked a későbbiekben, hogy felidézd, hogyan gondoltad el a helyszínt, a külsőségeket, az illatokat, hangokat, formákat. És a főszereplőd érzései, mit érzett itt, mit gondolt. Segít, hogy jobban átérezhesd a helyzetet, amit alkottál, ettől lesz élvezhető az írásod. Ezt is felsorolás szerűen, csak írd le, amit gondolsz.
Pl.
Érzékszerveinkkel felfogható: riasztás, lábak dobogása, sziréna, város zajai, füst, meleg, lángok, szürke.
(Belső) érzések: izgatottság, fájdalom, megbántottság, nehézlégzés, gyors szívverés, figyelem, adrenalin, félelem, csapatszellem.

3)                  Cselekményszál
Ezt is csak címszavasan, ide azt kell írnod, hogy mit találtál ki, mint cselekményt. Mit fognak csinálni, mit esznek, hova mennek, stb. Ezekben hozhatsz részre kis megjegyzéseket, mint például, hogy beszélgetnek, és lábjegyzetben odateszed, hogy kivel teszi. Veszekednek vagy sem. Ide részletesebben kell egy kicsit. De csak annyit írj, amivel segíted magad. Amire tudod, hogy emlékezni fogsz felesleges leírnod, ne pazarolj rá időt.
Pl.
Cselekményszál: bevásároló listaírás, hirtelen riasztás, száguldozás, égő épületoltás, utolsó bevetés, kórházlátogatás, kínos beszélgetés (Oliver-rel), búcsú, megismerjük a legjobb barátnőjét: Elena-t, gondolatok: új munkahelytől való félelem.

4)                  Egyéb megjegyzések
Ide kerülnek azon az információk, amik még fontosak, de egyik pontba sem tudtad besorolni őket. Vagy később jutottak eszedbe, és a talán kategóriába sorolod. Ami azt jelenti, hogy lehet, valahova beilleszted a történetbe.
Pl.
Egyéb: antidepresszáns gyógyszert szed, a szülei meghaltak egy tűzbalesetben, nagyanyjával él együtt és férjével, nem szereti a gombát, panellakásban él (5. emelet 21-es ajtó).

Mivel ez egy gyors jegyzet, hiszen azért írod ezt, mert nincs sok kedved hozzá, vagy éppen nem érsz rá valami miatt. Szerintem ez a négy pont tökéletesen összefoglalja, amit kell, és kevés időt vesz igénybe. Bármikor megcsinálhatod, akár papírra, vagy elektronikus úton feljegyezhető attól függően melyiket preferálod.


Köszönöm a 15 feliratozónak, hogy érdemesnek találta a blogomat a követésre. Nagyon boldog vagyok, hogy van, aki olvas engem! A jegyzetek, amiket példaképpen írtam azokat kérlek, ne használd fel, hiszen az a saját történetemhez készült. Kívánom, hogy legyen szép napotok! És jó időtöltést az interneten! xx ölel, Helena Z. B.

2015. november 9., hétfő

Egy túlterhelt tini naplója (Part 2)

Milyen a gimi? – kérdezi anya

A
mikor nyolcadikos voltam, elég sok mindent gondoltam a gimnáziumi éveimbe, de sajnos eléggé hamar rá kellett jönnöm, téveszméim voltak, egy olyan világban ringattam magam, mintha csak egy blogot írnék. Bár felnőttebbnek érzed magad, dagad a melled a büszkeségtől, hogy bekerültél egy erős gimnáziumba és a tanárok nagy része magázódik, ami kicsit olyan amerikai stílusúvá teszi ezt az egészet. Még sem akkora durranás, mint gondoltam. Lehet, hogy egyedül vagyok így ezzel, talán túl sok elvárásom és kívánságom volt valami újhoz. Bár tényleg új fejezet nyílt meg az életemben, még sem történik benne semmi. Magamban az értéktelen üres lapokat olvasom amiket „megtöltöttem” az eddigi Gimis történeteimmel, bár akárhogy nézem elég vérszegény. Ha kiadnám ezt a könyvet, még én magam sem venném meg.

A
z órarendem tömve van tanórákkal, és a legtöbb alkalommal hét és nyolc van belőlük valamint, még egy kilenc órával is „dicsekedhetek” csütörtökönként. A kedd és szerda kivételével pedig mindig nulladikban kezdek.
Szokásomhoz híven 40 perccel az indulás előtt felkelek, mert számomra az elkészülés ennyi időt vesz igénybe. Utána pedig csatlakozom a hering partihoz a buszon. Kevés létszámú baráttal rendelkezem, mind az életben és mind az új iskolámban, de ezzel nincs is gond. Ami kicsit újnak számít, hogy pár fiú barátot is szereztem. Ennek pedig örülök, hiszen nagyon jó érzés, amikor nevetve kis csoportban vergődünk a buszmegállóban és beszélgetünk.
A tanulás nagyon stresszes és kemény, de azt hiszem már eléggé hozzá tudtam szokni, és sokkal jobban megy, elégedetten görbülnek a jegyeim. (Bár a matek és a fizika kivétel, ezek még mindig nagyon gyengék)

Mindig is szerettem volna egy olyan nagy társaság része lenni, ahol végre jól érezhetem magam, akikkel együtt lóghatok és beszélhetek. Olyanokkal, akik nem az iskolámba járnak vagy nem ismerősöm. Egy teljesen új ismeretségi körnek akartam a részese lenni, de álmodik a nyomor lévén semmi sem alakult ebből a kívánságból.

Azt szokták mondani, hogy a Gimis barátaid életre szólnak, és akkor szerzed a legtöbb tapasztalatot az élettel kapcsolatban, de egyelőre nekem ez hiányzik. Számomra az általános iskola sokkal összetartóbb közösség volt, nem volt ekkora rohanás, talán még több dolgot néztek el nekünk, több időnk volt magunkra, és több figyelmet is kaptunk és nem volt rajtunk ekkora nyomás.

Most azt gondolom a Gimnáziumról, hogy ez egy kiút a Disney Land-ből, ahol arcon csap a valóság. Nem azt mondom, hogy ez feltétlenül rossz, vagy, hogy a Gimnázium csak rossz emlékekkel kecsegtet, itt csak azt szeretném megfogalmazni, hogy mennyire más. Felelősséget adnak neked, felnőttebben kezelnek, szinte egy külön világ nyílik, meg előtted miután kilépsz örökre a biztonságot nyújtó általánosból. És ahogy szokták mondani a régi emlékeid megszépülnek. Az idegesítő osztálytársaid hiányozni kezdenek, még a legjelentéktelenebb fogyatékos is hiányzik a nem normális osztályodból. Szerencsére viszonylag jó közösséget kaptam ki, így nem rossz velük dolgozni, ezért pedig hálás vagyok. Van egy jó osztályfőnököm is, sok jó tanárom is van, aki segít egyengetni az utamat.
Még hosszú négy évem lesz, és időközben változhat a véleményem, de egyelőre ezt tudom felmutatni, ennyim van. Eléggé kétélűre sikerült ez a bejegyzés, de azért remélem megértettétek, miről is szövegeltem nem tudom, hány soron keresztül.

Na meg persze ezeket a gondolatokat nem osztottam meg anyámmal és annyival körülírtam mindent, hogy jó. Milyen a gimnázium? Jó. (Fél igazság szaga van)


Mostanában nem szoktam írni fülszövegeket a bejegyzésekhez, szóval most hangot adnék pár köszöntő gondolatnak. Először is nagyon köszönöm, hogy 14 feliratkozóval büszkélkedhetek, egyáltalán nincs okom panaszra, hiszen sok mindenes oldal van a világhálón manapság, így nagyon boldog vagyok, hogy vagyunk egy páran. Nagyon köszönöm a töretlen figyelmet srácok!

2015. november 7., szombat

Top 5 kedvenc One Direction fanfiction

Secret which changed my life
#1
Az első helyezett egy Zayn Malik fanfiction. Egy sablonosnak mondható kezdet, hiszen a lány megtudja, hogy Liam elveszett testvére és így lesz köze a One Direction fiúihoz. Zayn az elején nem kedveli és állandóan keresi a lányban a hibát, de végül egymásba gabalyodnak. Mindezt titokban, erre is utal a cím.

Megfordulhat az ember fejében, akkor mit keres ez a blog az első helyen? Hát azért, mert nagyon jól kihasználta az író ezt az alapötletet, és kerekített belőle valami fantasztikusat. Nagyon részletesen írja le Stella érzelmeit, Liam és Zayn iránt, akik főképpen betöltik a központi szerepet. Olyan nyomot hagy benned olvasás után, hogy évekig benned él az élmény. Megérted, szinte tapinthatod, mennyire egymásba szeretnek Zayn-nel, mennyire közel kerül Liam-hez, majd a titkolózások folytán miképpen fordulnak meg az érzelmeik. 

Túl jó megjátszás
#2
Ez egy Harry Styles fanfiction. Nagyon híres, még mindig nem csengett le a története. Az írónőt nagyon sokan követték ezen, a következő és az előző blogjainál is, és nem véletlenül. Hiszen nagyon szépen fogalmazott, jó részeket írt és nagyon kedves és büszke tagja volt a Blogger közösségnek. (Sajnos ő már nincs velünk, feladta ezt a fajta életmódot).
Ez a történet egy testkép zavaros lányról szól, aki iskola évei óta bele van zúgva Harry-be, akit még a híressé válása előtt is ismert. Bár Harry erről nem tud. Később Belen is híres énekes lesz, majd egy jótékonysági munka alkalmával együtt kell dolgozniuk.

Ez egy tökéletes történet arra, hogy felnyissa a szemed úgy tökéletes az alakod, ahogyan van. A barna szépség eljut, a mélypontig ahol választania kell az élet és a halál között. És az életet választja. Mindezt Harry-nek köszönheti, hiszen bíztatta, hogy gyönyörű és mindig megóvta, féltette és szerette Elst. Egy csodálatos történet fantasztikus tartalommal.

Perfect
#3
Liam Payne fanfiction következik.
Bár annyira nem vagyok oda a maffiás és karteles blogokért, ezt még is a top 5 kedvenceim közé sorolom, büszkén.

A főszereplőnk apja egy drogkereskedéssel foglalkozó banda feje, akit majd birtoklásért lesittelnek. Így Larissa egy apja által kiválasztott személyhez kerül, akinek az apja szintén benne van a bizniszben és ennek a fia, akihez kerül, az lesz Liam. Bár Liam-nek akkor van barátnője, még is alakul majd közöttük valami, és amikor történik egy döntő dolog kénytelenek beismeri egymáshoz szögezték egymást. A szőke lány csak normális életet akart élni, de valahogy másképp alakult neki.

Behing the Spotlight
#4
Louis Tomlinson fanfiction.
Annyi szépséghibája van ennek a történetnek, amiért talán még is kivehető lenne a felsoroltak közül, hogy túl sok a szenvedés benne.

De amiért még is itt szerepel a negyedik helyen, az az elhanyagolható tény, hogy még is imádom. A lány is egy lelki sérült az apja miatt, és Louis is teljesen romokban hever ez idő tájt. Liam kéri Avery segítségét, hogy húzza ki Louis-t a szarból, de eközben az ő sebei is felszakadnak. Louis mindenkit el akar taszítani, míg a főhősünk, majd később Louis miatt szenved, még is szeretik egymást és egyre jobban rájönnek, hogy ők összetartoznak. Ez pedig a lehető legszívfacsaróbb módon. Még is zseniális történet. Stabilan megállja a helyét a listámban.

About a girl
#5
Ismét egy Zayn Malik fanfiction. ( Most így rájöttem, hogy egy Zayn fanfic-kel indítottam, és zárok is szóval szuper vagyok)
Bár az utolsó a listában, teljesen a kedvencek közé sorolhatom.
A lány egy teljesen vagány kiscsaj, aki nincs oda a szerelemért. A történet nincs tele cukormázzal, inkább cigi füsttel és gördeszkával.

Megismerjük a múltját, hogyan került a lány egy rossz társaságba, és megismerjük Zayn-t is, aki nagyon buzgón próbál a barátja lenni. Később Mirella beleszeret a farmerdzsekis srácba, de a fiú megijed az érzéseitől. Ekkor a főszereplőnk mással kezd járni és bonyolódnak a dolgok, de végül egymásra találnak. És ami a legszokatlanabb, de a legérdekesebb is az az epilógus, ami szintén megjeleníti nem minden happy end

2015. október 23., péntek

Riri válaszai

1.                  Mi a tapasztalatod a Blogspottal? Jobbnak gondolod, vagy rosszabbnak a többi ingyenes blog megosztókkal szemben? (mint pl.: a Neon)
Soha nem próbáltam mást a Blogspoton kívül, ezzel ismerkedtem meg a leghamarabb és máig csak ezt a felületet használom. Persze találkoztam már más megosztókat is, de azokban nem láttam annyi átalakítási lehetőséget, mint a Blogspot nyújt, ráadásul nagyon egyszerű használni is.
2.                  Mit gondolsz, Fanfiction-t találni többet, vagy egyedi történetet? Ha vezetsz történetes blogot, akkor te melyik kategóriába tartozol?
Bár már egyre inkább teret hódítanak maguknak az egyedi történetek, szerintem a fanfictionök száma még mindig lekörözi őket. Sokaknak bevált, rengetegen igénylik is őket, így a teljesen önálló sztoriknak még nem volt lehetősége kiteljesedni.
Engem mindkét kategóriába nyugodtan be lehet sorolni, hiszen a három aktív blogom közül az egyik egy fanfic Joss Stirling Lélektársak c. trilógiája alapján, míg a másik egy saját fantasy. A harmadik pedig amolyan online napló lévén egyik témába sem tartozik bele.
3.                  Mi a véleményed az egyre szaporodó Design blogokról? Többen gondolják, hogy lassan több lesz, mint történetes oldal, mit gondolsz erről?
Azt azért nem hinném, hogy magasabb lenne a számuk a történetes oldalaknál, de tény, hogy az utóbbi időben tényleg osztódásnak indultak, a sok hasonló designalap miatt pedig kezdenek kissé tucattá válni. Régen mindegyiknek megvolt a maga egyedi stílusa, külön értékrendje, amit képvisel, ezt manapság már csak nagyon kevésnél látom, ráadásul a nagyobb népszerűségnek örvendőek közül, amik már minimum egy éve megnyitották a kapuikat, a legtöbb már bezárt. Ami szerintem sajnálatos. És azt is hozzá kell tenni, hogy a friss designerek elég nagy fába vágják azt a bizonyos fejszét, hogy fel tudják venni a versenyt a „nagyokkal”, a legtöbben már az első nagyobb kudarc után feladják, amit nem szabad. Bár azt is hozzá kell tennem, hogy jobb szeretek olyan blogokról, olyan designerektől rendelni, akiknek a munkáját – és néha magát a készítőt is – ismerem, így tudom, hogy nagyjából mire számíthatok.
4.                  Sokan, régen tagjai a Blogger világának, mit üzennél, vagy tanácsolnál az újonnan érkezőknek?
Hogy ne adják fel! Tudom, hogy könnyű ezt mondani, de attól még igaznak vélem. Akármilyen témával is indít ebben a sokszínű világban, igyekezzen benne kiteljesedni, ne hátráljon meg az első kudarcnál, beszólásánál, negatív kritikánál. Még a legjobbak is kapnak kemény megjegyzéseket, próbálják meg elkülöníteni és elengedni a rosszindulatúakat, a segítő szándékúakból pedig előnyt kovácsolni és fejlődni. Sok-sok gyakorlás és kitartás kell ahhoz, hogy egy ismertebb történetíró, designer, cikkíró szintjére eljusson valaki, nem is adják ingyen az ilyet és nem is egy-két napon/héten belül, ehhez idő kell. Ezt értsék meg! És ne kezdjenek el azon görcsölni, hogy a blogger lét a magánéletük válságára megy, mert ez az egyik legnagyobb buktatója a kezdeti lelkesedésnek, és ez a hozzáállás már régen rossz.
5.                  Manapság minden második megnyitott blog egy Harry Styles Fanfiction, és csak minden 10. éri el az ’olvasható’ mércét, mit javasolnál ezeknek az íróknak?
Merjenek egyediek lenni! Az a meglátásom az újonnan nyílt fanficekkel kapcsolatban, hogy egy-egy sztártól már inkább csak nevet és külsőt vesznek át, magának a történetnek pedig semmi köze bármelyik bandához, énekeshez vagy bárki hasonlóhoz. Megértem, hogy Harry Styles kisfiús arca, zöld (zöld egyáltalán?) szeme és göndör haja sokkal több olvasót vonz be, mintha egy kevésbé ismert személyt biggyesztenének a fejlécre kitalált névvel, de ne ez legyen a motivációs indok! Ha egy történet jó, azt előbb-utóbb észre fogják venni, nem kell ehhez az aktuális celebet felhasználni. Bár általában igyekszem elkerülni azokat a blogokat, amiknél X banda Y emberkéje vigyorog rám, ha megnyitom, néha-néha belefutok egybe, és előfordult már, hogy történetileg kellemes meglepetés ért, de olvasás közben végig azon gondolkoztam, hogy „Oké, oké, ez mind szép és jó, de akkor ő mit keres a történetben?!”
6.         Mik azok a szempontok, amik alapján feliratkozol, egy blogra?
Tudom, hogy nem épp ez a leghelyesebb hozzáállás, de sokkal szívesebben iratkozok fel olyanokra, amiknek szép, igényes designja van. Mindenki azt mondja, hogy ne a borítója alapján ítéljük meg a könyvet, de sajnos olvasnivalók terén – legyen az blog vagy könyv – ezt a tanácsot képtelen vagyok megfogadni. De ami ennél is fontosabb, az a történet. Mennyire figyelemfelkeltő a fülszöveg, ha van prológus, az milyen, a karakterek hogy vannak megformálva, mennyire hitelesek, szerethetők, utálhatók. És persze a téma. Fanficekből elenyésző mennyiségűt olvasok és olvastam már, de az egyedi történetekben is kell valami szikra, ami végül bevonz és a monitorhoz szegez. A legutolsó kritérium pedig a helyesírás. Eléggé allergiás vagyok a helyesírási hibákra, egy csúnya nyelvtan náci, aki csak a legminimálisabbakat képes elviselni, a nagyobbaknál már veszem a kalapom és távozok. Szégyen, nem szégyen, egy kicsit finnyás vagyok, ráadásul ha blogról van szó, szívesebben írok, mint olvasok.
7.                  Melyik blog fajtából találnál szívesen többet? Cikkes oldalakból, Design oldalakból, egyedi történetekből (nem feltétlenül a felsoroltak közül kell választanod!)

Szeretek cikkes és online naplós blogokat böngészni, az ilyenek linkjét mindig örömmel nyitom meg és olvasgatom őket. Emellett szívesen látnék többet fantasyból és disztópiákból is – speciel ez utóbbiból még egyet sem láttam -, és imádom a viktoriánus kori történeteket is, de az aranyos, könnyed limonádé sztorikat sem vetem meg. De olvasnék olyan fanfictionöket is, amik kivételesen nem egy sztár életét vagy mostanában felhype-olt sorozat eseményeit dolgozzák át, hanem könyvekét vagy egy kevésbé ismert sorozatét, olyanokét, amiknek az alapcselekményéből sok mindent ki lehet hozni.